Fontos Figyelmeztetés:
Ezt a folytatásos online regényt nem azért írom, hogy tippeket adjak. Nem azért. Ez csak a bennem rejlő apátiát és kiábrándultságot hívatott kompenzálni, melyre ezúton meghívok minden értelmes embert. Örvendezzünk barátaim! Mert ilyet még nem olvastatok! Legalábbis ez a cél. Remélem megfelelek a magam állította túlzó elvárásaimnak és közben írásművem gondolatébresztő egyszerűségével kiír(t)om magamból az óriási frusztrációimat. Valamennyire.
Prológus:
2010 nyara egy igazi szopás volt. Nem csak itt Magyarországon, hanem úgy általában mindenhol. Tombol a válságnak nevezett cumi... Mindenkinek szar - kivéve az ügyeskedő korrupt faszokat: valahogy tökmindegy, hogy havi másfél milliót viszel haza vagy négyet, nem? (Jó-jó, persze hogy nem mindegy, de azért nem zsíroskenyérre kell baszki.. )
..tavasszal nem mentem szavazni, pont leszartam. Ezek közül válasszak? - Ugyan már emberek... - Ha a híg libafos és a masszív fesztiválkaka közül kell döntened, Mondd, Te mit választanál??? - Na ugye.. Én nem akartam hozzájárulni semmilyen formában történő hatalomgyakorlásukhoz. Pont. Ezért inkább ledolgoztam a napot, hazamentem és egy laza hoki után megnéztem a sportcsatornák kínálatát izibe'. És mélyen elgondolkodtam ezen a kibaszott életen. De tényleg! Gondolkodtam és rájöttem(!) hogy Ki Akarok Lenni: a világ első olyan sorozatgyilkosa/bérgyilkosa akit SOHA nem kapnak el és akit egyszerre fél és istenít a többi gyengeelméjű. (Azaz Ti.) Nem túl egészséges, persze, de mi az manapság. Egynevű emberekkel van tele a kibaszott tévéd, sportot meg ismeretterjesztő adókat sem lehet vég nélkül nézni, meg aztán ott is csak a reklámok mennek 10 percenként.
Az a bajom, hogy tele vagyok haraggal. Jó érzéssel nem tudok dolgozni ún. normális munkát, mert nem tud csak egy dolog lekötni. Sajnos engem minden érdekel, minden iránt nyitott és fogékony vagyok - egy ideig. És közben jön egy még érdekesebb akármi vagy csak új gondolat és kész a baj - túl sok, túl sok ez nekem. Le kell redukálnom magam. Úgy kell élnem, hogy az izgalmas legyen, érdekes, informatív, a feleslegességektől mentesen. Talán így teljes lehetek. Nem akarok egy vég nélküli drámában mellékszereplő lenni a saját rövidke életemben. Elég, ha Ti azok vagytok a sajátotokban. Én nem akarok "Ti" lenni. Nem akarok végeláthatatlan harcokba keveredni a környezetemmel. Nem akarok vitákat. Nem akarok összezördüléseket. A saját harmóniámat és békémet akarom, pénzt és hírnevet, izgalmat. Főszerepet az életemben. Mindezeket kigondolva úgy döntöttem, hogy móresre tanítom a korrupt népemet. Megmutatom, hogy milyen szánalmasak vagytok, gyengék, sebezhetők és igaztalanok, akik a pillanatnyi kis szar előnyökért nap-nap után köpitek szemen magatokat.
Hogy mondhatok ilyet? Miért, nem igaz? Nézzünk pár példát: Ha olyan fasznál magyar csibész vállalkozónál dolgozol, aki nem fizet utánad rendesen a közösbe, akkor Te is hozzájárulsz a szarhoz. Elvállaltad, aláírtad kuss. Mi lenne ha holnaptól csak akkor lennétek hajlandóak reggel bevonszolni a pattanásos seggeteket, ha tisztességes bért kapnátok (papíron is) a munkátokért? Kurva nagy szarba kerülne mindenki. Érzed a fonákot? Kúúúrrrvvaa nagy szarba kerülne mindenki, ha becsületesek lennénk. Ez a baj. Nem, ez a tragédia. Vagy te valami lázadó vagy, kövezel meg kiabálsz, meg felkészülsz és majd jól megmutatod? Menj má' haver...Ha nem fizetsz adót, vagy csalsz, mert "ezeknek Én nem" akkor is szemét vagy. Ne háríts! Az vagy bazmeg. Korrupt vagy mert különben megdöglesz. És ezt még bevállalnád, de a családod is megdöglik. Az asszony baszogat, a főnök baszogat és ott állsz a mindennapok kibaszott peremén egyensúlyozva, hogy le ne zuhanj. De innen hová zuhanhatsz ember? Oké, mindig van lejjebb, ez igaz.
Naszóval, azon a tavaszi józsefattilás napon úgy döntöttem, hogy tulajdonképpen akár más is lehetnék. Eddig birkóztam a sötét ostoba emberekkel, bunkókkal, ügyeskedőkkel és mire mentem vele? Pénzem nincs, az erkölcsömmel, műveltségemmel, logikai és intellektuális és kreatív satöbbi érzékemmel együtt mehetek a picsába, mert pár emberen kívül senki le se' szarja ezt a vegetáló lényt, aki vagyok.
És ez Engem azon a napon elkezdett zavarni.
Eddig elvoltam mint phelps a vízben, de valami a kis fejemben azon a napon megváltozott. Először csak a szokásos dolgok jutottak eszembe, gyúrni kéne vazze, hogyan legyek gazdag, a nagy agymenés közben a 4-ik ciginél a minek szívom ezt a szart -na ez mindig a cigi után a nyál lassú torokrafolyásánal kattan be - meg a szokásos normálságok, de akkor és ott, aznap elhatároztam, hogy megváltozom. Addig volt bennem bizonyos erkölcsi kivagyiság: a jó így, szépen éldegélünk, kaja-pia-szex-haverok stb. Nem akartam már tovább így élni. Mást akartam. "El kéne húzni Arubára. Vagy Nauru-ra. Miből haver? Nem tudom. Kéne pénz..." Rájöttem, hogy így nem fog menni, tök jól el tudok ezen gondolkozni órákat, éveket is, de attól még ugyanaz van nap-mint-nap.
Keressem az álmaimat? Nekem az az álmom, hogy mindenki tiszteli a másikat. Nem lop, csal, hazudik (baszki milyen lenne ha nem tudnál hazudni, mi?), nem akarja más csaját megdugni, adót befizeti, mindenhol van saját kultúra de befogadják az érdekességeket és hasznosítják a saját harmóniájuk eléréséhez. Nem igáznak le másokat semmilyen módon: sem verbálisan, sem fizikailag. Nem akarják a másét elvenni. Mert valljuk be, ez mozgatja a világot: hogy elvegyük a másét. Az arabok olaját, a szomszédok területeit, asszonyait, pénzét stb. A bank a pénzedet akarja Te meg a bank pénzét. Furcsa dolgok ezek. Mi lenne, ha NORMÁLISAN élne mindenki. Én amondó vagyok, hogy el sem tudjuk képzelni. Én megpróbáltam, de feladtam. Nem vagyunk ilyenek. Az ember nem ilyen. Az ember el lett baszva. Régen el lett baszva.
Döntöttem. És ez sokaknak fájni fog, de nem izgat. Miért izgasson? Őket izgatta a más ember/az Én/ nyomorom? Túrót. Ők is pörögnek a mókuskerékben. És nem tudnak kiszakadni belőle. Ebből fogok előnyt kovácsolni-az ostoba kiszámíthatóságotokból. Mert bizony kiismerhető, monoton, szánalmas droidok vagytok. Én már nem.
Választottam. Gyilkos lettem. A legjobb.
...
2010. Május 17. 17:25 Mátra, valahol az erdőben
Hideg, nyirkos, büdös, élettel teli. Amilyen egy erdő csak lehet májusban, miután ebben az egész szemét elcseszett hónapban szakadt az eső. Az eső egyébként szakmailag kimondottan jó a magamfajtának: ápol és eltakar. Mindenki utálja - ezért nem is mennek ki a kis kuckóból, de ha mégis, akkor megszaporázva lépteiket sietnek a dolgukra. És nem figyelnek. Ezt szeretem. Ne figyeljetek.
A napot ma még nem láttam, ennek örülök. Fontos dolgom van, nem akarom, hogy bármi elvonja a figyelmem. Jó ez a szürkeség, olyan feladatorientált hangulatba hoz. Nyugodt egykedvűséggel hessegetem el a természet fasszopó állatkáit, de tűrök, mert ez az Ő területük. Én ezt tiszteletben tudom tartani, nem lármázom. Már öt perce itt vagyok a megbeszélt helyen. Kúrva óvatos egy cigány ez. Cybercigány, gondolom magamban és ez kicsit jobb kedvre derít. Baszki, el sem hiszitek de GPS koordináták alapján kellett idetalálnom. Már ha idetaláltam.. Vennem kellett egy ilyen kütyüt, még szerencse, hogy olvastam erről párszor, gyorsan meg tudtam oldani a problémát. (Szóval vannak ezek a kincskeresők, ajándékozó hobbitok, akik abban élvezkednek, ha jól eldughatnak valahova valamit, majd azt valaki megtalálja. És akkor jó nekik. De tényleg. Mondjuk van valami kamaszos bája, kommandózni a halál faszán élesben, mert azért ha a rácalmási cigányok közé sikerül elrejteni a cumót, akkor arrafelé egy ilyen elektronikus cuccal szaladgálni nem jó ómen, viszont geci izgalmas..)
Szóval amíg vártam erre a tanult brazilra (egyébként pont leszarom hogy ki milyen vallású, fajú színű vagy nemű de a cigányokat rengeteg vicces kifejezéssel lehet megszemélyesíteni) az jutott az eszembe, hogy most azért akár marha szarul is járhatok. Itt vagyok a halál náthás faszán egy erdőben, a nyomokat elmossa az eső kb 10-17,5 perc alatt ha a cigóval balul sül el valami. Mert hát tegyük szívünkre a kezünket: mesterlövész fegyvert vásárolni azért nem feltétlenül veszélytelen. És Én most pont erre készülök. Előzetesen egyébként 80%-ot adtam magamnak, tele voltam hamis önbizalommal. Az kell azért a műfajhoz, szó, mi szó.. Viszont a végén nekem lesz jó. Jó kell legyen. Jónak kell lennie. Itt most már élesben megy a dolog. Bár eddig sem volt egy laza entellektuális valkűr kibaszott ostoba és ideges gengszterekkel tárgyalni, de legalább azt hiszik, hogy profi vagyok. Nem hagytam nyomot, senki sem látott. Nincs saját hangom, nincs arcom. Egy szellem vagyok és egy kísértet leszek. Senki nem tud azonosítani. Így pipálgatom a jó dolgokat. A rossz dolog, hogy ez a móka már a tartalékaim felét elemésztette. Sebaj, mert benne volt a pakliban. A világ legjobb gyilkosává válni költséges szórakozás, de nagyon jó. Az izgalomtól bizseregsz és őrült mód pörög az agyad, miközben kívülről pont olyan vagy mint aminek láttatni szeretnéd magad. De ez Én vagyok. Eddig minden oké, simán veszem az akadályokat, nem rezeg a léc.
De ma este valami meg fog változni. Felkészültem rá, szeretném hinni. Elterveztem, okos vagyok; kigondoltam, menni fog. Meglesz a puska, a hozzávalók és még több is.
Az első gyilkosság.
2010. Május 17. 17:55 Mátra, valahol az erdőben, kicsit arrébb mint az előbb
Kurvára dobog a szívem. közel az infarktus, ez már biztos. Nem baj. Kihordom lábon. Hugyoznom kell, ezért elsétálok 30 métert, felfelé és ott könnyítek magamon. Ha meg is találják ezt a szerencsétlent, ismerve az emberi lustaságot, felfelé nem lesznek lelkesek keresni nyomokat. Kell, persze, de lelkesek nem lesznek. Apránként átkutatnak majd mindent, de addigra ebben a zivataros időben nem lesznek nyomok. Ez jó hely és jó idő a gyilkosságra. Remegő lábbal próbálom tartani magam, miközben lepereg az elmúlt percek eseménysora. Percek? Órák vagy napok. Tiszta fej, mondogatom magamnak. Most kell ésszel haver, ésszel és neked van, hála a jóistennek. Vagy másnak, mindegy. Erre a gyomrom, a májam, a lépem, a vesém és úgy minden izomrostom görcsbe rándul. Már szarnom is kell, úgy érzem. Dobolt már úgy a fületekben a vér hogy... Nem, nem. Így baszki biztos nem. Percekig állok miközben az utolsó csöppeket ejtem, és hirtelen valamit észreveszek. Megsüketültem és elgondolkoztam. Szerintem percekig nem is hallottam semmit saját magamon kívül. Ez hiba, kurva nagy hiba. Mi van, ha történik valami váratlan és emiatt nem tudok reagálni. ÖSSZE KELL SZEDNEM MAGAM!
...
Körbenézek a mocskos erdőben. Aljnövényzet hébe-hóba, csak csenevész bokrocskák és magas fák. Tipikus Mátra. Ez viszont azt jelenti, hogy kezelik ezt a helyet, itt bizony folyik a meló, karbantartják a hegyet. Vagy hegyeket. Mert a sok csúcs miatt azért ez több hegy-domb összessége. Ha viszont kezelik ezt a helyet, akkor ezek ilyen hegyi arcok, akik pont leszarnak egy kis esőt. Vagy éppen berúgnak valami csak általuk ismert helyen. Az jó. Ebben bízom. Az ásót is ide rejtettem, a gödör mellé, amit előre megástam, tudva, hogy nem lesz sok időm.. Visszacsúszok a fekvő cigóhoz - egy kicsit tiszta vér minden körülötte. De legalább nem mozog. Mert megöltem.
Megöltem és ügyes voltam. Elhozta a puskát Én átadtam a suskát. Ilyen szarok jutnak még ilyenkor is az eszembe. Pont. Ha szerencséje lett volna, akkor most is élne. De nem volt. Sajnos -neki sajnos - megöltem. Valamilyen szinten azért még mindig a hatása alatt vagyok. De elvégeztem a feladat nehezebbik részét és eddig minden oké, mondogatom mint egy mantrát. Ideje eltakarítani. Mielőtt teljesen beállna a hullamerevség, gyorsan átkutatom a muksó ruháját. Elveszem a pénzem, amit a csúzliért kapott - ismét magam előtt látom a furcsálló tekintetét, amikor a vízhatlan nejlonzacsiban megkapta a dellát- és gondosan elrakom a bakancsomba. Már úgy is eléggé hiányzott onnan, furcsa volt a plusz centi nélküli mászkálás, végülis kábé reggel óta ott dunsztolódott. Nejlonban a pénznek meg pláne nincs szaga. (Találtam egy tárcát, egész szép, de megy ez is a testtel együtt a gödörbe.) Ki kell vernem pár fogát, a rálocsolt bőséges kénsav elvégzi a többit. A DNS persze valószínűleg megmarad: de nem fogják megtalálni. Egy erős nejlonkötéllel összekötözöm embriópózba. Amíg a kötelet szét nem marja majd a savam, addig ki is tart ez a testhelyzet - így kisebb sír kell és kisebb növényzet satöbbi. A kis Baumax-os campingásóval kb. két órája a felázott és puha földbe kapartam a sírt. Ilyen egyszerű. Áss egy sírt és rakd bele a csókát, majd temesd be és ültess rá egy kis fát. Ez így patent. Nem volt nála sok cucc egyébként. A mobilját nem hozta, bemérhetik. Okos nigger. Okos VOLT nigger. A csúzli egyébként első osztályú árú, el sem hittem, hogy beszerezhető a Blaser 93 LRS2: pedig igen. Igen! Csodálatos műremek, de majd otthon tanulmányozom. Most meg kell pattannom, mielőtt a cimborái gyanút fognak. Nyilván itt vannak a közelben. Ebben a szakmában szép a bizalom, anélkül nem megy, de azért mindenki túlbiztosítja magát. Ez olyan mint a Möbius-szalag. Jópofa, csak értelmetlen. Mivel világéletemben alapos voltam, ezért mindent hoztam, ami kellhet. Szerencsétlen nem is gyanakodott. A cimborája vagy cimborái remélem még tudnak várni és nem jelennek meg itt nagy pánikban a havert keresve.
Végül is egész gyorsan elkészültem, pedig a rosszullétem miatt ki-tudja mennyi időt elveszítettem. Szóval gödört betemettem a tetejére egy élő és előkészített bokrot ültettem majd szépen elrendezgettem a sav marta tolvajra a sírt. Szép munka. A sav nem fog nagy kárt tenni a gyökérzetben, remélem. Szépen eléldegél: és majd a csemete utóda is kivirul a srácon ebben a szép örök természeti körforgásban. 18:12 Bevégeztetett.
2010. Május 17. 18:12 Mátra, kis hegyi ösvény
Hát igen, itt nem lehet motorozni. De találj egy szabálytalankodó motorost a Mátrában. Találtál százat? Ez van. Felpattantam a robogómra. Szeretem robogózni. Az olyan egyszerű, alig feltűnő jármű. Persze a legjobb a tömegközlekedés. Észrevettétek már, hogyha valahol történik egy nagyobb pitty-putty, a rend őrei mindig az autópályákon, hidakon meg ilyen helyeken keresgélnek? A határokon is, a túristabuszokon kb 0,000001% eséllyel bármit átviszel bárhova. Amióta EU van, pláne. A puskám -az ÉN gyönyörű puskám!- ráadásul német gyártmány, ezért viszonylag könnyen el lehet juttatni A-ból B-be. (uh bébe.) Most viszont nekem kell eljutnom haza. A robogóval - kb száz másik motorossal együtt - legurulgatok Mátraszentistvánra. A robogómat leparkolom a lehető legfeltűnőbb helyre és -hát- remélem a legjobbakat. Csak nem lopják el egy nap alatt. Még 7 percem maradt a buszig, ami az írás szerint Mátraszentimre, Mátraszentistváni elágazástól indul 18:24-kor.
2010. Május 17. 19:32 Gyöngyös
Persze, hogy késtünk. Szerencsém, hogy innen viszonylag sűrűn járnak buszok Budapestre. Csak lennék már otthon. Mázsás súlynak érzem a cókmókomat: kívülről egy szolíd 30-as böcsületes normális embernek tűnök. Az ilyenekkel még kötözködni sem érdemes. Mert azért érzékelem a sunyiságot magam körül. Hiába, ez is hozzátartozik a gyöngyösipu bájához.
2010. Május 17. 22:40 Otthon
Vége, itthon vagyok, megcsináltam, egyedül, nulla segítséggel. Már nincs kedvem megnézni a puskát: ráér reggel. Pillanatok alatt kiengedek, az eddigi összes feszült izgalom távozik elernyedő testemből. Még leveszem a cipőmet majd azzal a lendülettel dobok egy hátast a kanapén és már be is ájulo...
..........
Utolsó kommentek